Az elhangzottakra a közönségből Surányi András reagált. Úgy fogalmazott: a médiahatóság elemző módszerei kifinomultak, ugyanakkor kontextus nélkül vizsgálják a műsorokat, mérőszámokká alakítva azokat. „Talán ezért tartunk itt” – tette hozzá. Véleménye szerint „a médiahatóságnak megbocsáthatatlan bűnei vannak mind struktúráját, mind ügykezelését tekintve”. Ehhez képest a német média értékrendje szerinte sokkal árnyaltabb, szakmai és etikai vetületet együtt kezel.
Jó a főosztály védelmében annyit közölt: az elmúlt években eléjük került ügyeket éppen úgy bírálták el, mint ahogy azt a hatóságnál elmúlt évtizedekben is tették. Az NMHH az elmúlt fél évben elindított egy programot a gyűlöletbeszéd megfékezése érdekében is – jegyezte meg.
Nálunk nem úgy van…
„Relatíve új téma, csak húsz éves az etnikai és vallási kérdés az újságírásban. Korábban az etikai kérdés mindössze annyi volt: maradok-e újságíró vagy sem” – kezdte Horvát János, a Független Médiaközpont Kuratóriumának elnöke. Ezt jelzi szerinte, hogy megfelelő szakkifejezések is hiányoznak még, számos terminológusnak nincs magyar megfelelője. Hozzátette: ő maga is jelen volt a szakirodalom megszületésekor, és az alapítvány konzekvensen próbálta bejárni a fejlődés útját.
„Magyarországon, Kelet-Európában értelmezhetetlen az etnikai és a vallási kérdést együtt kezelni” – fogalmazott Horvát, megjegyezve, hogy véleménye szerint ennek történelmi okai vannak. „A vallási témák filozófiai témák, az egyházi újságírás viszont – ami nálunk szinte kizárólagos - olyan, mint a pártújságírás” – hívta fel a figyelmet. Az etnikai és vallási kérdések emellett erősen kötődnek a civil szervezetekhez is, és a válságot ezek a témák is megszenvedik, kevesebb pénz jut rájuk – mondta az elnök.
Horvát később azt is elmondta, Magyarország Kelet-Európán belül is külön kategória, itt az információk befogadásának sincs kultúrája, az etnikai újságírás pedig szinte kizárólag a romakérdésre korlátozódik. „Egy szlovák vagy szlovén számára a kisebbségi kérdés teljesen más jelentést hordoz, mint egy magyar ember számára; azokban az országokban az emberek megélik a kisebbségi létet.” A kuratóriumi elnök szerint a legfontosabb kérdés az, hogy idővel érzékenyebbé válik-e a befogadó közönség itt is.